Judittal immáron egy mobil WC közös tulajdonosai lettünk:) 
Ezt a dolgot áprilisban szereztük be, kb. 2 perces tanakodás után, húsvétkor a két ordító gyerekkel megnéztük és májusra pedig már használtuk.
Csapatunk hiányos taglétszámmal pünkösd környékén kamionnal, talicskákkal, ásókkal és a mobil budival felszerelve elindult Magyarszombatfára. Pontosítva először Hódosra, a faluházba, ahol a mostani bázisunk volt. A hiányzókról, később rettenetesen hiányzókról néhány szót: Zoli énekkarral volt távol, Árvai irodai kupin próbált uralkodni és szülinapokat ünnepelt, férjem pedig a Magyar Posta jóvoltából dolgozott. Rézi mama pedig egyszerűen igazolatlant kap, pedig én őt annyira vártam hogy csak na. Szóval elindultunk, Judit a kamiont vezette, jómagam a gyerekekkel és Petivel utasok voltunk, Apukámék pedig személyautóval mögöttünk poroszkáltak. A gyerekek az utat egész jól viselték, mérsékelt ordításban. Egy kis szlovéniai városnézés után elfoglaltuk a szálláshelyünket. Kipakoltuk a kaját, a ruhákat, átöltöztünk és elmentünk a házhoz. Itt kipakoltunk, kös
zöntöttük a szomszédságot, szörnyülködtünk a tél, a hó a víz és viharok pusztításán -sok időnk másra nem maradt és hazatértünk.
" Otthon " közösen répatortával ünnepeltük Apu és Anyu szülinapját. Másnap reggel az elmaradhatatlan közös reggeli utá
n munkásruhában elindultunk dolgozni. Számomra ez a nap is felejthetetlen. Azt hittem, hogy a tollakat utálom a legjobban, de ráeszméltem, hogy nem.
A 4 helyenként
Gyakorlatilag 3 perc alatt belepett a por, a vakolat melyet a fejemre,
hajamra és a szemembe bunkózgattam. Szépen, csöndesen.
Judit mint erős harcedzett aerobikos a sittesvödröket hurcolgatta, Peti szétkapta a kenyérsütő kemencét, apunak-aki 2 hétig gerincbántalmaktól szenvedett - " csak " a talicska tologatás maradt.
Anyukám a két elvetemült kölyköt nyerte meg, akikről mindig tudtuk, hogy merre vannak mert úgy ordítottak mint két vadszamár. Anyu egyébként egy személyben a kifőzdét, kávézónkat és csokizónkat is üzemeltette. Ezúton még egyszer köszönjük a segítséget, mert kaja, kávé, víz, bíztatás, jó szó mindig volt. Haladtunk sokat, de a vakolatverés bőven maradt még hátra
, és a nagy lendületünk estére elfogyott. Otthon is csak vánszorogtunk, szerencsére a csapat Gerdus és Peti whiskyjétől erőre kapott. Este sztorizgattunk, mérsékelten röhögcséltünk és az izomláz miatt nem mérsékelten jajgattunk.
Szombaton
ismét kopácsoltunk én Helga magasságban, aztán Helga + szék magasságban, Judit az e feletti magasságban. Ezen a napon Benő is verte a falat, mint őrült. Igazán szorgalmas és ügyes volt, jövőre megtanítjuk szótlanul, csendben dolgozni és akkor mi is élvezni fogjuk a segítségét. Zozó is jött volna, de szegény allergiás a porra, és amikor beólálkodott a házba én ordibáltam, hogy menjen már ki:( Később aztán nagyon jó feladatott kapott: ő bányászott tiszta agyagot egy kis vödörbe az ovis csoportjának. Néha megvívott egy-egy csalánbokorral, általában a csalán volt a nyertes.
Peti szívósan küzdött a kenyérsütő kemencével, mi harcoltunk a vakolattal - Apuék pedig leléptek. Sajnos az ebédhez a pirosparikát otthon felejtettük, nélküle a lecsó nem igazán jön be, -+ Nikivel volt randijuk. Elmentek Kisrákosra házat nézni. Közben persze, hogy ne legyen unalmas, hatalmas nagy zápor kerekedett. Kapkodtunk mindent a tűz környékén, a nagy kapkodásban a lecsóba szánt rizst simán leejtettem a földre.( főtt állapotban ) A népség éhes volt már nagyon, meg se mertem mukkanni, de hát Judit szeme mindent lát.
Aztán z
ápor elállt, szülők megjöttek, ebéd lett. Mindenki megint megnyugodott szépen. Este versenyt futottunk a fürdőszobáért és megérkezett a férjem is a hódosi vasút állomásra. Örültünk neki, hogy végre kipihent segítség jött. Az esti szokásos dumaparti után fáradtan zuhantunk az ágyba.
Vasárnap egész nap parkettát tépkedtünk, vakolatot verünk, port nyeltünk, talicskáztunk és a gyerekek nem kis örömére tüzeltünk. Judit nagy örömére csempe verés közben ismét remek képek sikerültek rólam. Az idő jó volt, a kedvünk jó volt. Látogatóink jöttek a hódosi szállásadónk és a falunk polgármestere személyében meglátogatni bennünket. Sajnos., mind a ketten nagyon csinos ruhában voltak, pedig kapacitáltuk ám őket, hogy van még szabad talicska.
Apuék me
gint körülnéztek, most a magyarszombatfai polgármesterrel, ki tudja mit hoz a jövő.... hátha megtalálják ők is álmaik telkét vagy házát... egy biztos én ott vakolatot bizt
osan nem fogok verni....
Anyu hősiesen főzött, Bence és Zozó hol tüzet tápláltak, hol agyagoztak, hol egymással, hol a mamával veszekedtek. Délután a kőművesünk jött meglátogatni, hát mi jobban el voltuk ájulva a teljesítményünktől, mint Csabi a mester. A szigetelést megbeszéltük, a 
l ki akart parancsolni minket az autóból, hogy igyunk valamit. Bár az áfonyapálinka mindenki kedvence, mi tartottuk magunkat, sőt a nehezen befogott gyerekeket sem engedtük ki az autóból. A fürdés klassz volt, azon kívül, hogy Zozót Apa és Peti leengedték a nagy csúszdán és én még nem voltam a medencében... nos, kimászott valahogy a medencéből... azért néhány izgalmas pillanatot megint sikerült átélnünk...
Az idő gyönyörű volt, tűzött a nap és meleg volt... délután visszamentünk a házhoz, felrámoltunk a teherautóra és elindultunk. Egészen az első étteremig jutottunk , amit Nemesnépen. találtunk meg... Ebéd/ vacsora után már tényleg elindultunk... Este a legnagyobb viharban, szakadó esőben szélben értünk haza.
Bőrig áztunk és azóta is esik.
Aztán persze a hétvégét kezdtük várni, mert Judit, aki nem csak jól veri a vakolatot, hanem jól is főz, vendégül látott minket az építésszel együtt. Képeket, rajzokat néztünk és elemeztünk. Volt értelme, legalább már tudjuk, hogy a vizes csövek, fűtés csövek merre lesznek a padlóban. A jövő héten úgy néz ki after party lesz Apuéknál. Legalább van mit várni megint. Tortát is fogunk enni. Már nagyon várjuk, akárcsak a következő menésünket Magyarszombatfára.
