Rég volt az utolsó bejegyzésünk. Ennek az oka, a rohanás, kapkodás az ünnepek és persze a lustaság.
Csapatunk közösen Szilveszterezett Bogácson, a termálvizes medencében, a hulló hópelyheket nézve is építkeztünk.
Aztán a tél leghavasabb napján Judit összepakolt minket, az építészt és elindultunk Magyarszombatfára... Hóval szinte csak a Balatonig találkoztunk, hókotróval pedig Zala megyében, ahol gyakorlatilag derűs, szinte tavaszias volt a táj.
Építészünk mért, mászott, rajzolt, mi pedig a kőművessel tárgyaltunk. Tavaszra, nyár végére szigetelve lesz a ház, a tető is ki lesz javítva. Terveink szerint. A szérűnk ugyan dülöngél, a tervező szerint fizikailag nem állhatna már, de mégis.
Hogy ne legyen unalmas a kirándulásunk este, amikor a szétfagyott tagjainkat melengettük a Bognár étteremben kiderült,.hogy az egyik telefonomat elhagytam. Nem lettem ideges, mivel két nappal ezelőtt alakítottuk ki kapcsolatunkat, mármint a telefonnal. Szép feladatnak tűnt a fekete színű telefon megkeresése fél hektáron, havas latyakban... Az esténk hangulatára kicsit rányomta bélyegét a telefon eltűnése. De Judit ezt is megoldotta. A telefont a vízóraaknánál hagytam el, mert azt le kellett ellenőrizni elfagyás szempontjából, különben Apu biztos nem állt volna szóba velünk....
Az éjszakát Hódoson töltöttük másnap reggeli után az Erikának ígért áfonyapálinkával felszerelkezve elindultunk haza. Útközben még megnéztük a szentgyörgyvölgyi templomot. Minimális nyüszögéssel és nyafogással érkeztünk haza, ahol közel félméteres hó borított mindent.
Most pedig várjuk a tavaszt, a napot és a meleget és a lottó 5-t, hogy ismét nekiindulhassunk a rámolásnak, építésnek, tüzelésnek és a bandázásnak a házikónknál.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése