2009. november 4., szerda

Végre ismét Magyarszombatfán






Igen, esőtáncot jártunk és csütörtökön elindultunk. 2 autó, 1 kamion, na jó kisteherautó és rajta minden mi szem-szájnak ingere (betonkeverő, bitumenes lemez, eresz és tartozékai …) az ószeres kutyafüle volt hozzánk képest, de ponyvával próbáltuk leplezni a rettenetet. Az út szinte káprázatosnak volt mondható, a gyerekek nem ordítottak, sőt kifejezetten jól viselkedtek- ez talán annak is köszönhető, hogy Zozó még az előző nap az orr fül gégészeten csücsült a fájós fülével a nagyszülők kíséretében. Megérkeztünk, egy kedves házban laktunk - de mivel rengetegen voltunk a környéket szinte megszálltuk. Az első nap azonnal rohantunk a házhoz, a tűz már égett, megkezdtük a padlás és az istálló takarítását.

Az ugye mondanom, sem kell, hogy toll dögivel volt a padláson, sőt tudom fokozni a pajtában is. Én itt döntöttem el, hogy soha de soha nem lesz tollas ágyneműnk. A fiúk apu vezetésével bevésték a rácsot,

persze sóder és homok egy ismerősünk jóvoltából már volt, de a cementet elfelejtettük. A nemzeti ünnepünkön Szlovéniából jött a segítség és így zárható lett a házunk. A szigetelés megkezdéséhez a padlót a Zolik feltörték és elkezdték ásni a szobában az árkot. A csapat másik része pedig az ereszt kezdte kicserélni. A gyerekek a tűznél voltak, remekül érezték magukat, ordibáltak kedvükre és estére olyan szaguk lett, hogy a falu végéről tudtuk, hogy merre vannak.

A kantin csodálatosan működött. Rézi mama személyében igazi kinccsel bővült a csapatunk. Morgás csak akkor volt, ha turnusukban ettünk. Vittünk mindent, a zelleres só is nálam volt. Estére megérkezett a Toszkán csapat. Testvérem Gerdus, párja Tomi és Vitus lányuk személyében. Fáradtak és éhesek voltak, de az óriási sötétségben elemlámpa kíséretében mutogattuk számukra a csodát. Az idő kellemes volt, mi dögfáradtak voltunk, de este pálinkázás közben hatalmas terveket szövögettünk másnapra. És mivel együtt volt a Csapat, ezért egy házi Oklevél átnyújtásával, melyet „szövetségeseink” aláírása is színesített, megköszöntük munkavezetőnk (Helga apuka) eddigi és remélhetőleg későbbi munkáját.

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése