Bemutatkozunk

Az ismeretségünk az óvodában kezdődött, ahol számomra egyetlen szimpatikus szülőként lépett fel az akkor még kedves idegen. Szimpátiám egyoldalú volt, mert engem itt 2 évig észre sem vettek. Egyébként sem tudta eldönteni a fiam barátjáért loholó tömegben ki kicsoda, de aztán egy szülinapi bulin minden tisztázódott. Kiderült, hogy Judit a család mozgatórugója, a folyamatosan loholók az ő 3-as ikrei, közülük az egyik az anyuka. Juditot nyugodtan hívhatnánk Mutternak is, de ne tegyük, mert sem kora, sem kinézete, sem ereje nem engedi meg és félő, hogy az első ilyen jellegű mondatra az aerobicon edződött acélos karjával jól kupán csapna.

Amit Juditról tudni kell: nagyszerű szervező, szeret utazni, ritkán felejt el valamit, (de akkor viszont sokáig emlékezik rá mindenki), házias, (bár lekvárt még mindig nem kaptunk tőle), segítőkész, szeret vezetni: bringát, autót, teherautót, repülőt. Igen, azt is.

Miután barátnőmet bemutattam, most önmagam sztárolása következik.

Lassan felnőtt leszek, (a felnőtté válás korhatára nálam mondjuk 40év). Talán kicsit többet beszélek, mint a nagyátlag, talán kicsit türelmetlenebb vagyok , mint a nagy átlag, de ez nem óriási lelki torzulás, ha valaki valamit MOST és AZONNAL akar. Ha édesanyámat kérdeznék, akkor azt mondaná, hogy ilyen elvetemült , házsártos sárkány természete senkinek nincs a Földön és csodálja a férjemet, hogy engem így is elvisel nap, mint nap. Szerinte olyan vagyok, mint a nagymamám. A nagyiról azt is tudni kell: nekem nem csak gyönyörű, hanem maga a tökéletesség volt. Én ilyeneknek képzelem a tündéreket.J

Nos, megismerkedésünk után nem sokat teketóriáztunk, kirándulások, közös szilveszter, közös húsvét és pünkösd után kiderültek a közös álmok: legyen egy apartmanunk valahol messze, szép helyen, ami a miénk, csak a miénk – senki nem szól bele, úgy építjük, úgy szépítjük, ahogy nekünk tetszik (és ahogy pénzünk van rá ………)

Miután mind a kettőnknek tetszett az erdőkkel, mezőkkel, patakokkal teleszórt Őrség, néhány álmatlan, számolásokkal eltöltött éjszaka után vettünk egy közös HÁZAT, potom 300 km-re jelenlegi otthonunktól Magyarszombatfa-Gödörházán.

A HÁZ jelenleg így néz ki, igen kedves olvasók tudjuk, hogy gyönyörű, kérem hívásaikkal ne zavarjanak, ajánlataikkal ne bombázzanak, már elkelt. A világ minden kincséért sem eladó!

Megértésüket köszönjük.J

Viccet félretéve, blogunk a HÁZ felújításáról, küszködéseinkről, kalandjainkról, örömünkről – és bár nem szeretnénk, de biztos lesznek nehéz perceink is – bánatunkról szól.