Eldöntöttük, hogy HÁZUNK lesz, megszerveztük, hogy pénteken munka után, gyerekek nélkül megyünk. Mindenki hazaszalad a csomagokért, aztán egymásért és indulunk. Elindultunk Judit, a férjem, a Szakértői Bizottság és én. Itthonról elvileg mindent megszerveztünk, háznézés, ingatlanos, szállás mindent. A gyakorlatban csak azt felejtettük el, hogy egy nap nem 48 órából áll-valahogy mindig időhiányban voltunk..
Az első helyet Szalafőn néztük meg. Kedves néni, mosolygós már majdnem este volt. Aranyszínű szandimban két meztelen csigán a gyorskorcsolyázókat megszégyenítő sebességgel csúsztam be a kertkapun. Mindenki mindent megnézett, elbúcsúztunk a nénitől és elfoglaltuk a szállásunkat. Másnap reggel korán keltünk, Judittal tettünk egy kört a máriaújfalui tónál megnéztük az íjászokat és rohantunk, mert már késében voltunk Nikitől az ingatlanosunktól.
A szállásra visszaérve férjem és szakértőink pizsamában fetrengtek. Aki 2 perc alatt elkészül az jöhet, Zolin kívül senki sem tudta teljesíteni a szintidőt. Rohantunk, Niki igazán kedves barátságos, jó fej. Egész délelőtt vitt minket, csak kapkodtuk a fejünket. Magyarföldről Judit és Zoli a férjem nem akartak tovább jönni. Képzeletben már beköltöztek, minden virágzott és
illatozott. Nekem a magyarszombatfai ház tetszett. De nagyon. Kúria jellegű épület domboldalon, szép kilátás, patak. Hát szépnek szép, mondták a többiek, de nagyon romos, nagyon vizes. Próbáltam a ház érdekében szót emelni, de nagyon sok lett hirtelen a DE.....
Este megbeszélés. Elő a lista. Mindenki mondja meg, hogy melyik ház tetszett és miért. 2en 1 ellen. Éreztem a vesztes pozíciómat. Magyarföld - Magyarszombatfa ellen. Győztes: Magyarföld. Telefonok elő, ajánlattétel. Másnap reggel korán a hír, hogy a ház elkelt.
Nem voltam szomorú. J De megijedtem, most mi lesz? Nem veszünk semmit? Jajj ne.
A sosem volt miénk - bánatunkat, délelőtt a Fazekasnapon elsirattuk. Megegyeztünk, hogy hazafelé még egyszer mindent megnézünk - szigorúan a szakértőink kedvéért. Este grilleztünk, jókat nevettünk és alig vártuk a reggelt..........
Másnap mindent megnéztünk, még egyszer. Magyarszombatfán a háznál Erika azonnal megértette, hogy mi fogott meg az épületben, a helyben, neki tetszett. Aztán hirtelen Judit és Zoli is elkezdtek izgatottan fel és alá rohangálni, túltették magukat az épület rettenetesen elhanyagolt állapotán, szemeik előtt életre kelt a ház, a pajta, a szérűben pedig már amatőr színjátszó csoportok léptek fel.
Telefon elő Nikinek már csak sms-t mertem írni, mert a 4 gyereke mellett mi is egész hétvégén az energiáit szívtuk. Niki azonban fáradhatatlan, kis várakozás után megérkezett a kulccsal. A lakásban óriási szeméthalmok, szalmával és tollal térdig ellepet szobák egyszerűen eszméletlen kosz fogadott.
Hát én itt kezdtem mondani, hogy nehogy kitakarítsák, majd én.......... Kincset akartam találni.......... Rettenetes volt, de ez egy következő történet.
Nos, Magyarszombatfáról hazafelé, az autóban tettünk ajánlatot. Volt két álmatlan napunk, mindenki mindenkit hívott, mindenki izgult és megjött a válasz. Jöjjünk, a miénk lehet. Munka után azonnal elindultunk: Judit, Zoli / Judit férje is Zoli / Benő, Zsófi, Zozó, Apukám és én. Nekik is tetszett. Illetve Zoli majdnem elájult a ház állapotáról, pedig akkor még nem tudta, hogy az alkony homálya sok mindent eltakar.
Vittük a foglalót, éjjel kisüstivel áldomást ivott a csapat, hajnali 2-re értünk haza, másnap fejfájósan, de eszméletlenül boldogan indultunk dolgozni.
Végre megtaláltuk! A mienké! Kopott, vizes, romos, koszos, dohos de a MIENKÉ!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése